88,7

Tényleg futottunk és nagyon jó volt.
És tudom, hogy nem ennek a hatására lett 88.7 a ma reggeli eredmény, de mégis jó érzéssel tölt el. Nagyon jóval.
Mert ilyenkor elhiszem, hogy érdemes diétázni.
Márha diétának lehet nevezni azt, ahogyan én csinálom, a saját fejem után menve.
Az én diétám abból áll, hogy leginkább húst, gyümölcsöt, zöldségeket eszem, legalább négyszer egy nap és keveset. De ha úgy adódik, némi lelkiismeretfurdalással ugyan, de megeszek egy szalámis zsemlét vagy bekapok egy szelet süteményt. Tegnap példának okáért, mogyorókrémmel töltött nudlit vacsoráztam.
Van ám erre egy teóriám is, miért is kell ezt így csinálnom és miért is ez a helyes! Szükségem van néha arra az örömforrásra, amit egy kis édesség vagy más egyéb tiltott dolog ad. Olyan végtelen szomorúság ül rajtam mostanában, hogy képtelen vagyok nevetni, néha úgy érzem, hogy egyáltalán létezni is. Ha még az étellel vagy annak hiányával is sanyargatnom kellene magam, nagyon rossz lenne. És itt nem arról van szó, hogy az evés az örömforrásom. Nem, erről szó sincs! Csak egy ideig elhiszem, hogy nekem is jó lehet még:)
Viszont a futás egy újabb örömforrás. Na, nem a kínszenvedéses utolsó méterek! Hanem, hogy a férjemmel kettesben lehetek minimum fél óráig. És ígéretet kaptam rá, hogy így lesz ez még jó sokáig! Kell is nekem az ilyetén támogatás, mert különben hamar abbahagynám. Idő előtt, mint már annyiszor.

(És te, kedves látogató, aki felfedezted magadnak a kínszenvedésemről, küzdelmemről írt naplómat, hagyj egy jelet, kérlek!)

89,2

Így. Most ennyi.
Elvileg ma "futni" megyek a személyi edzőmmel. Csak bírjam az iramot! Vagy ő az enyémet:)

90,7

Pedig volt ez 87,7 is.  Most épp 89,5.
Két napig tartom magam és bírom a saját magam által felállított téziseket és minden megy simán. Aztán jön egy kerti parti, egy ballagás, egy rokonlátogatás és kész, felborult minden.
Elkeseredett küzdelem. El is keseredek és küzdök is.
Az akaraterő. Az hiányzik leginkább.

89,7

Megérkezett az első napi adagom.
Ígéretesen hangzik:)
Ebédre ehetek sült csirkemájat, zabos köténybe bújt brokkolival. Azért ez nem akármi!
Uzsonnára eperpürét eszek majd.
Vacsorára pedig rozmaringos pulykamellet eszem, francia lecsóval.

Köszönöm, Béres Alexandra!
A futárnak pedig azt, hogy kellően rugalmas és holnap 6 órakor már hozza is a napi menüt:)

89,7

Hétvégén marha nehéz diétázni.

89,9

Első lépés: nekibátorodtam és megrendeltem az első heti étkezésemet.
Második lépés: az előttem álló hétvégén nem fogom agyontömni magam jóféle házi sonkával és édességgel, mondván majd a jövő héttől.

89

Álszent vagyok. Mindig fennen hangoztatom, hogy nem érdekel, hogy hogy nézek ki, már  hozzászoktam, már megszoktam. stb., stb... De ez nem igaz. Nagyon is zavar. Még akkor is, ha tudom, hogy nem eszem sokat és igyekszem figyelni arra, mit, mikor, miből és mennyit. (Ezt mondjuk jó lenne a nem megfelelően működő pajzsmirigyemnek is elmondani, de hiába beszélek neki és győzködöm már évek óta:) )

Diéta ilyen, diéta olyan, kalóriaszámlálás, edzőterem, akkupunktúra, futás (hogy irigylem Zazit, aki fut, csak fut, kitartóan csak fut!), torna S.Norbival (szörnyű), aztán torna B. Norbival (sokkal jobb), de a kilók maradnak, a zsírsejtek ragaszkodnak hozzám és a jól megszokott helyükhöz.
Lehetnék kitartóbb, de valahol mindig feladom. Pedig utálok tükörbe nézni, utálok fényképezőgép elé állni, utálok hatalmas, sunyin belenézésre csábító kirakatüveg előtt elmenni, utálok ruhát vásárolni. Mondhatják mások, hogy "pedig" annyira jól nézel ki, "pedig" mindig annyira jókedvű vagy, "pedig" annyira csinos vagy,  "pedig" mindig olyan jó ruháid vannak, "pedig" te így vagy szép. Mondhatják. De meggyőzni nem tudnak. Én csak a tükröt látom és az onnan keserűen visszamosolygó, színes ruhákkal kompenzáló, kerekfejű nőt látom. 

Ezen szeretnék változtatni. Hogy elhiggyem magamról, amit mások mondanak. Nagy az elhatározás. Olyannyira, hogy még blogot is nyitottam. Hátha...
Van valami mondás a lepényhalról...