2013. június 25., kedd

88,7

Tényleg futottunk és nagyon jó volt.
És tudom, hogy nem ennek a hatására lett 88.7 a ma reggeli eredmény, de mégis jó érzéssel tölt el. Nagyon jóval.
Mert ilyenkor elhiszem, hogy érdemes diétázni.
Márha diétának lehet nevezni azt, ahogyan én csinálom, a saját fejem után menve.
Az én diétám abból áll, hogy leginkább húst, gyümölcsöt, zöldségeket eszem, legalább négyszer egy nap és keveset. De ha úgy adódik, némi lelkiismeretfurdalással ugyan, de megeszek egy szalámis zsemlét vagy bekapok egy szelet süteményt. Tegnap példának okáért, mogyorókrémmel töltött nudlit vacsoráztam.
Van ám erre egy teóriám is, miért is kell ezt így csinálnom és miért is ez a helyes! Szükségem van néha arra az örömforrásra, amit egy kis édesség vagy más egyéb tiltott dolog ad. Olyan végtelen szomorúság ül rajtam mostanában, hogy képtelen vagyok nevetni, néha úgy érzem, hogy egyáltalán létezni is. Ha még az étellel vagy annak hiányával is sanyargatnom kellene magam, nagyon rossz lenne. És itt nem arról van szó, hogy az evés az örömforrásom. Nem, erről szó sincs! Csak egy ideig elhiszem, hogy nekem is jó lehet még:)
Viszont a futás egy újabb örömforrás. Na, nem a kínszenvedéses utolsó méterek! Hanem, hogy a férjemmel kettesben lehetek minimum fél óráig. És ígéretet kaptam rá, hogy így lesz ez még jó sokáig! Kell is nekem az ilyetén támogatás, mert különben hamar abbahagynám. Idő előtt, mint már annyiszor.

(És te, kedves látogató, aki felfedezted magadnak a kínszenvedésemről, küzdelmemről írt naplómat, hagyj egy jelet, kérlek!)

2013. június 24., hétfő

89,2

Így. Most ennyi.
Elvileg ma "futni" megyek a személyi edzőmmel. Csak bírjam az iramot! Vagy ő az enyémet:)

2013. június 20., csütörtök

90,7

Pedig volt ez 87,7 is.  Most épp 89,5.
Két napig tartom magam és bírom a saját magam által felállított téziseket és minden megy simán. Aztán jön egy kerti parti, egy ballagás, egy rokonlátogatás és kész, felborult minden.
Elkeseredett küzdelem. El is keseredek és küzdök is.
Az akaraterő. Az hiányzik leginkább.