86,6

Most már rendszeresen futok. S csak futok, csak futok.
Az útvonal még mindig ugyanannyi, de már többet futok és kevesebbet gyalogolok. Ez annyit tesz, hogy az 1 perc futást és 2 perc gyaloglást felváltotta a 2 perc futás és 1 perc gyaloglás. Nagyon jó érzés, még akkor is, ha minden egyes lépésbe kicsit belehalok.
Mindez persze nem menne még azénjóuram nélkül, aki mindig ott van mellettem, végigcsinálja, amit én és nem felejt el biztatni sem. Igaz, ő még ezután lefutja a maga 10-15 km-ét. De eljön majd az az idő is, amikor együtt futunk ugyanennyit:) Kezdjük mondjuk 3,5 km-rel, a nagymaraton árnyékában egy kis maratonkával, októberben. Menni fog? Menni fog!

+1

Nem kilókból persze, hanem +1 bejegyzés mára.
Új futócipőt kaptam és ma már abban futottam. Jó volt. Minden egyes aprócska etap felajánlás valakiért. Most Bencéért és Katicáért, akiknek gyógyulásáért imádkozunk.

http://runkeeper.com/activity?userId=21239203&trip=225224514

86,7

Na, neee!!!
Pedig igen:)
Ma kipróbálom az új futócipőmet:)

87,6

Egy hét Erdély után nemhogy híztam volna, inkább fogytam:)
Nem volt nehéz betartani a paleo diétát, hisz nem voltak igazi, hamisítatlan erdélyi ételek, kivéve a puliszkát. Mondjuk onnantól kezdve szétestem:)
De a rengeteg kirándulás megtette a hatását és mindjárt megyek futni is:)

88,6

Nem tudom, mennyi volt az előző bejegyzésben. De arra határozottan emlékszem, hogy nem ment 89 fölé.
Ez azért fontos, mert majd egy hétig vendégeskedtünk és ettem ugyan rántott húst meg házi tyúklevest, de nagyon igyekeztem betartani ezt a híres-hírhedt paelo diétát. És láss csodát, nem híztam! Ez jó! Nagyon-nagyon jó!
Most majd egy hét Erdély.... jóféle sajtok... jóféle kenyerek... ajajj!

Na és arról nem is beszélve, hogy futok, futok, futkorászok:) Kitartóan. Mondjuk most a vendégeskedés alatt nem, de egyébként futok. És ez milyen jó már? Mondjuk Erdélyben sem fogok futni... ajajj!

(Most megnéztem és még sosem voltam ilyen "kevés" súlyú a napló fennállása óta. Jupijééééé!)

89,3

Futok rendszeresen, azaz kétnaponta.
Félig paleolit diétázom. Egyáltalán nem nehéz betartani.
Már nagyon finom "kenyeret" tudok sütni. Igaz, a legutóbbi kicsit zöld lett a napraforgómagtól:)

90,4

Egy hét foltvarró-tábori tivornyázás után visszajött, amit eddig leadtam.
De mára már újra csak 89,9. Megy ez, csak oda kell figyelni.

Ma fehérlisztből készült sütit készítettem és megettem belőle két szeletet. Kemény hányingerem lett tőle. És ez bizonyíték, hogy lehet élni fehérliszt nélkül. Sőt!

87,9

Höhő, végre van látszatja is a dolgaimnak:)
Nem csak kilókban, de bizonyára centikben is. Gondolom én, ha sikerült ma vennem két 44-es méretű nadrágot az eddigi 46-os helyett:)))
Érik a gyümölcs, jupijé:)))

88,7

Tényleg futottunk és nagyon jó volt.
És tudom, hogy nem ennek a hatására lett 88.7 a ma reggeli eredmény, de mégis jó érzéssel tölt el. Nagyon jóval.
Mert ilyenkor elhiszem, hogy érdemes diétázni.
Márha diétának lehet nevezni azt, ahogyan én csinálom, a saját fejem után menve.
Az én diétám abból áll, hogy leginkább húst, gyümölcsöt, zöldségeket eszem, legalább négyszer egy nap és keveset. De ha úgy adódik, némi lelkiismeretfurdalással ugyan, de megeszek egy szalámis zsemlét vagy bekapok egy szelet süteményt. Tegnap példának okáért, mogyorókrémmel töltött nudlit vacsoráztam.
Van ám erre egy teóriám is, miért is kell ezt így csinálnom és miért is ez a helyes! Szükségem van néha arra az örömforrásra, amit egy kis édesség vagy más egyéb tiltott dolog ad. Olyan végtelen szomorúság ül rajtam mostanában, hogy képtelen vagyok nevetni, néha úgy érzem, hogy egyáltalán létezni is. Ha még az étellel vagy annak hiányával is sanyargatnom kellene magam, nagyon rossz lenne. És itt nem arról van szó, hogy az evés az örömforrásom. Nem, erről szó sincs! Csak egy ideig elhiszem, hogy nekem is jó lehet még:)
Viszont a futás egy újabb örömforrás. Na, nem a kínszenvedéses utolsó méterek! Hanem, hogy a férjemmel kettesben lehetek minimum fél óráig. És ígéretet kaptam rá, hogy így lesz ez még jó sokáig! Kell is nekem az ilyetén támogatás, mert különben hamar abbahagynám. Idő előtt, mint már annyiszor.

(És te, kedves látogató, aki felfedezted magadnak a kínszenvedésemről, küzdelmemről írt naplómat, hagyj egy jelet, kérlek!)

89,2

Így. Most ennyi.
Elvileg ma "futni" megyek a személyi edzőmmel. Csak bírjam az iramot! Vagy ő az enyémet:)

90,7

Pedig volt ez 87,7 is.  Most épp 89,5.
Két napig tartom magam és bírom a saját magam által felállított téziseket és minden megy simán. Aztán jön egy kerti parti, egy ballagás, egy rokonlátogatás és kész, felborult minden.
Elkeseredett küzdelem. El is keseredek és küzdök is.
Az akaraterő. Az hiányzik leginkább.

89,7

Megérkezett az első napi adagom.
Ígéretesen hangzik:)
Ebédre ehetek sült csirkemájat, zabos köténybe bújt brokkolival. Azért ez nem akármi!
Uzsonnára eperpürét eszek majd.
Vacsorára pedig rozmaringos pulykamellet eszem, francia lecsóval.

Köszönöm, Béres Alexandra!
A futárnak pedig azt, hogy kellően rugalmas és holnap 6 órakor már hozza is a napi menüt:)

89,7

Hétvégén marha nehéz diétázni.

89,9

Első lépés: nekibátorodtam és megrendeltem az első heti étkezésemet.
Második lépés: az előttem álló hétvégén nem fogom agyontömni magam jóféle házi sonkával és édességgel, mondván majd a jövő héttől.

89

Álszent vagyok. Mindig fennen hangoztatom, hogy nem érdekel, hogy hogy nézek ki, már  hozzászoktam, már megszoktam. stb., stb... De ez nem igaz. Nagyon is zavar. Még akkor is, ha tudom, hogy nem eszem sokat és igyekszem figyelni arra, mit, mikor, miből és mennyit. (Ezt mondjuk jó lenne a nem megfelelően működő pajzsmirigyemnek is elmondani, de hiába beszélek neki és győzködöm már évek óta:) )

Diéta ilyen, diéta olyan, kalóriaszámlálás, edzőterem, akkupunktúra, futás (hogy irigylem Zazit, aki fut, csak fut, kitartóan csak fut!), torna S.Norbival (szörnyű), aztán torna B. Norbival (sokkal jobb), de a kilók maradnak, a zsírsejtek ragaszkodnak hozzám és a jól megszokott helyükhöz.
Lehetnék kitartóbb, de valahol mindig feladom. Pedig utálok tükörbe nézni, utálok fényképezőgép elé állni, utálok hatalmas, sunyin belenézésre csábító kirakatüveg előtt elmenni, utálok ruhát vásárolni. Mondhatják mások, hogy "pedig" annyira jól nézel ki, "pedig" mindig annyira jókedvű vagy, "pedig" annyira csinos vagy,  "pedig" mindig olyan jó ruháid vannak, "pedig" te így vagy szép. Mondhatják. De meggyőzni nem tudnak. Én csak a tükröt látom és az onnan keserűen visszamosolygó, színes ruhákkal kompenzáló, kerekfejű nőt látom. 

Ezen szeretnék változtatni. Hogy elhiggyem magamról, amit mások mondanak. Nagy az elhatározás. Olyannyira, hogy még blogot is nyitottam. Hátha...
Van valami mondás a lepényhalról...